No comment...

Hamisítatlan keleti flash

Iszfahán... talán a Kelet "legkeletibb" városa. S hogy miért ? Első látásra biztosan a mecsetek siserehada miatt; míg Teheránban minden nagyobb kereszteződésben, itt úton útfélen mecsetbe botlani. A másik ok pedig magukban az emberekben gyökerezik: megmaradtak életigenlő keleti embernek, akik - talán - ügyet sem vetnek a divatra és a modernitásra.

A város Teheránhoz hasonlóan sokféle nemzetiségnek otthont ad: élnek itt örmények, zsidók és arabok szép számmal. Viszont sehol egy duplaáras fehér BMV, perzsa Mc Donalds és az út szélén fuvarra váró túlsminkelt pillangó. Helyettük gyönyörű cirádás épületek, klasszikus 1-2 szintes tojáshéj-színű keleti lakóházak, olcsó szatócsboltok és makulátlan tisztaság mindenfelé. Na és a klasszikus perzsa művészet remekei, de erről majd később.

Ami viszont - számomra - a legmegkapóbb, az maga a hely különös romantikája. Színes világító bádog fát káposztaültetvényben csak itt látni (kép fent), mint ahogy az egész éven át tartó karácsonyi díszítési láz is csak itt divat (kép lejjebb). Ha a boltban megráz a hűtő, kár lenne meglepődni rajta, mint ahogy azon sem, hogy a kimért aszalt gyümölcsben több a haj, mint az eper. De ez mind csak része egy életérzésnek, mely az életszereteten, a szelíd megbocsájtáson, az összetartozás-tudaton, az és a folyamatos mókázáson alapul.

Indián nyár a Kaszpinál 3.

Viszlát, indián nyár...!

Számomra minden évben nehéz a búcsú a nyártól.
A közel-keleti nap perzselő sugarai is lassan megfáradtak, és erőtlenül szétszóródnak a párás bozótban a part mentén. Feltűnik még olykor egy-egy játékába mélyedt gyermek, de a strandok néptelenek és az üzletek egyre korábban zárnak.

A korlátozott lehetőségek okán úgy döntöttünk, csillapítjuk éhségünket, mint olysokszor. A Mc Donalds iráni változatába betérve hús-hússal menüt kaptunk, ugyanis a saláta tiltva vagyon. Viszont étkezés közben meghallgathattuk az utolsó napi imát említésreméltó hangerővel, és követhettük Khomeinit a tévéken keresztül is. Az alkalmazottak a jól bevált baseball sapi helyett persze hedzsabban mérték burgert, de ez ne tévesszen meg senkit: Happy Meal itt is van, és a WC legalább itt elfogadható.

Végezetül egy cukrászdába siettünk, és a sok mézes-sáfrányos aranyszínű süteményből újítottunk két nagy dobozzal. A legtöbb a mi hőn szeretett képviselőfánkunk volt és annak kistestvérei midnenféle habos krémmel és kakaós beütéssel. Jó lesz majd éccakára... reszkess Update!
--------------------------------------------------------------------------------------------------

Búcsúzom a villanegyedtől, ahol egeres pizsamámban is oly nyugodtan sétálgathattam, akárcsak Agárdon. A 80-as évek nyugodt milliőjéből most ismét a teheráni forgatagba sietünk, illetve csak lassan, kényelmesen utazunk sok-sok megállással és kebabozással.

Itt tényleg más a Hold, mint Európában: a sarlója csaknem vízszintes és a tiszta égbolton fénye élesebbnek tűnik. Sokáig figyeltem, ahogy sarlója a magas hegyeken táncol.

Indián nyár a Kaszpinál 2.

Chiao Chaloos...!

Éjjel aztán meg is érkeztünk Chaloos-ba, az egyik tengerparti városkába. A rizsföldek édeskés illata, a nehéz pára és az útszéli narancsfák jelezték a tenger közelségét, a pálmák és a mindenütt jelenlévő karácsonyi dekorációk pedig az ünnepek furcsa szinesztéziáját.

Hamedék villája egy privát kisvárosban volt, vagyis egy porta felügyelte a ki- és belépést a néhány utcából álló üdülőnegyedben. Ennek köszönhetően az iszlám öltözködési normák is enyhültek, vagyis a parkban senki sem viselte kendőjét, sem mantóját Igazi békebeli pihenőhely, közepén kis tér, műanyagasztalok karácsonyfaégőkkel díszített bokrokkal övezve, kis büfé és esténként ash-levest szürcsölő fedetlen asszonyok. Nem rossz.

A tenger azonban felemás benyomást keltett bennem. Egyrészt, bármennyire is erőlködtem, nem sikerült megpillantanom Oroszországot a túlparton. Másrészt, mire kibaktattam a strandra tunikában, fejkendőben és hosszú nadrágban, bizony annál kevésbé volt kedvem fürdőruhára vedleni a női strandon, aztán vissza. Ebből a megfontolásból is inkább a hintázást választottuk, és némán tűnődtünk a csodás hely elhanyagoltságán és az egykori fénykort idéző, sah-korabeli szállodán. Még mindig kifogástalanul üzemel üvegliftjeivel, mint ahogy a körhinta is, immár40 éve. Nincsenek nagybefektetők, mint ahogy külföldi turisták sem - ám nem is hiányolja őket innen senki. Ez a hely évtizedek óta változatlan, és még így is marad sokáig.

Az esti tengerpart azonban sokkal különlegesebb élményt nyújtott. Néhány fürdőző fiút leszámítva mindenki kifogástalanul felöltözve, a part mellett asztalok, kissé bejlebb szegényes pavilonok mint kiszolgáló egységek. Leheveredve egy asztal mellé mi is vízipipát és ash-levest választottunk, csakúgy, mint mások. A sötéten morajló tenger mellett a forró lencseleves és a húsítő narancsos sisha igazi kikapcsolódást nyújtott, a békésen üldögélő, csevegő emberek pedig időutazást - utoljára 20 éve láttam ilyen békét és összhangot, kicsit messzebb innen és egy másik rendszerben.

Indián nyár a Kaszpinál 1.

Hegyek hegyek hátán...

Ali halála a hithű siíták körében igen fontos esemény, ugyanakkor 4 napos ünnep a vénasszonyok nyarában. Ezek az utolsó szabadnapok az iskolakezdésig és az idő is egészen kellemes ahhoz, hogy a családok utazással és pihenéssel töltsék.

Mi is úgy döntöttünk, nekivágunk a hegyeknek és beékelődünk a Kaszpi-tenger felé igyekvő autókaravánba. Az út kényelmes tempóban 4-5 óra, a látvány pedig a Gyűrűk urának képi világát idézi: kolosszális, égbe törő sivatagi hegyek, melyek szépen lassan kizöldülnek, ahogy közeledik a tenger.

Ramadan lévén kérdéses volt, miképp tudjuk enyhíteni egyre fokozódó éhségünket, így kiváncsian szemléltük az út mentén elsuhanó pihenőhelyek és bódésorok kínálatát. Szerencsére a legtöbb étterem nyitvatartott, ám tiszteletben tartva a böjtöt egyszerűen letakarták az ablakokat. Egyes helyeken a látvány még ennél is furcsábbnak hatott: csak az asztal mellett ülők feje helyén volt újságpapír, lévén a nyilvános táplálkozás mozzanata az, amit a vallás tilt ebben a hónapban.

Az egyik éles hajtűkanyarnál - az egész út ugyanis szerpentin - meg is álltunk egy helyen. Megtermett birkalábak és belsőségek hosszú füzérei ringatóztak a húskampókon, míg az izzó szenesputok fölött serényen legyezték a kebab-nyársakat. Szegény EU-szabványok, keresve sem találtam volna egyetlen hűtőszekrényt vagy Domestos-os flakont, ám legalább az evőeszközöket gőzölgő vízzel teli bögrében kaptuk. Birkaszív, birkacomb, hagyma, hagymás joghurt, mentolos joghurtital, rizs, pita-hegyek és az elmaradhatatlan kóla alkotja az útszéli falatozók kínálatát. Ez így, együtt kiütne egy medvét is, de kétségtelenül finom és laktató.

Pillanatképek 8.

Pillanatképek 7.

Az iráni rendszámtábla az igazi "arab" számokkal. (Az írás irányától eltérően a számokat balról jobbra olvassák)

A visszapillantó tükörben a kendőm és a tunikám részlete látható.