Chiao Chaloos...!
Éjjel aztán meg is érkeztünk Chaloos-ba, az egyik tengerparti városkába. A rizsföldek édeskés illata, a nehéz pára és az útszéli narancsfák jelezték a tenger közelségét, a pálmák és a mindenütt jelenlévő karácsonyi dekorációk pedig az ünnepek furcsa szinesztéziáját.
Hamedék villája egy privát kisvárosban volt, vagyis egy porta felügyelte a ki- és belépést a néhány utcából álló üdülőnegyedben. Ennek köszönhetően az iszlám öltözködési normák is enyhültek, vagyis a parkban senki sem viselte kendőjét, sem mantóját Igazi békebeli pihenőhely, közepén kis tér, műanyagasztalok karácsonyfaégőkkel díszített bokrokkal övezve, kis büfé és esténként ash-levest szürcsölő fedetlen asszonyok. Nem rossz.
A tenger azonban felemás benyomást keltett bennem. Egyrészt, bármennyire is erőlködtem, nem sikerült megpillantanom Oroszországot a túlparton. Másrészt, mire kibaktattam a strandra tunikában, fejkendőben és hosszú nadrágban, bizony annál kevésbé volt kedvem fürdőruhára vedleni a női strandon, aztán vissza. Ebből a megfontolásból is inkább a hintázást választottuk, és némán tűnődtünk a csodás hely elhanyagoltságán és az egykori fénykort idéző, sah-korabeli szállodán. Még mindig kifogástalanul üzemel üvegliftjeivel, mint ahogy a körhinta is, immár40 éve. Nincsenek nagybefektetők, mint ahogy külföldi turisták sem - ám nem is hiányolja őket innen senki. Ez a hely évtizedek óta változatlan, és még így is marad sokáig.
Az esti tengerpart azonban sokkal különlegesebb élményt nyújtott. Néhány fürdőző fiút leszámítva mindenki kifogástalanul felöltözve, a part mellett asztalok, kissé bejlebb szegényes pavilonok mint kiszolgáló egységek. Leheveredve egy asztal mellé mi is vízipipát és ash-levest választottunk, csakúgy, mint mások. A sötéten morajló tenger mellett a forró lencseleves és a húsítő narancsos sisha igazi kikapcsolódást nyújtott, a békésen üldögélő, csevegő emberek pedig időutazást - utoljára 20 éve láttam ilyen békét és összhangot, kicsit messzebb innen és egy másik rendszerben.
Hamedék villája egy privát kisvárosban volt, vagyis egy porta felügyelte a ki- és belépést a néhány utcából álló üdülőnegyedben. Ennek köszönhetően az iszlám öltözködési normák is enyhültek, vagyis a parkban senki sem viselte kendőjét, sem mantóját Igazi békebeli pihenőhely, közepén kis tér, műanyagasztalok karácsonyfaégőkkel díszített bokrokkal övezve, kis büfé és esténként ash-levest szürcsölő fedetlen asszonyok. Nem rossz.
A tenger azonban felemás benyomást keltett bennem. Egyrészt, bármennyire is erőlködtem, nem sikerült megpillantanom Oroszországot a túlparton. Másrészt, mire kibaktattam a strandra tunikában, fejkendőben és hosszú nadrágban, bizony annál kevésbé volt kedvem fürdőruhára vedleni a női strandon, aztán vissza. Ebből a megfontolásból is inkább a hintázást választottuk, és némán tűnődtünk a csodás hely elhanyagoltságán és az egykori fénykort idéző, sah-korabeli szállodán. Még mindig kifogástalanul üzemel üvegliftjeivel, mint ahogy a körhinta is, immár40 éve. Nincsenek nagybefektetők, mint ahogy külföldi turisták sem - ám nem is hiányolja őket innen senki. Ez a hely évtizedek óta változatlan, és még így is marad sokáig.
Az esti tengerpart azonban sokkal különlegesebb élményt nyújtott. Néhány fürdőző fiút leszámítva mindenki kifogástalanul felöltözve, a part mellett asztalok, kissé bejlebb szegényes pavilonok mint kiszolgáló egységek. Leheveredve egy asztal mellé mi is vízipipát és ash-levest választottunk, csakúgy, mint mások. A sötéten morajló tenger mellett a forró lencseleves és a húsítő narancsos sisha igazi kikapcsolódást nyújtott, a békésen üldögélő, csevegő emberek pedig időutazást - utoljára 20 éve láttam ilyen békét és összhangot, kicsit messzebb innen és egy másik rendszerben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése