2008. szeptember 22., hétfő

Indián nyár a Kaszpinál 3.

Viszlát, indián nyár...!

Számomra minden évben nehéz a búcsú a nyártól.
A közel-keleti nap perzselő sugarai is lassan megfáradtak, és erőtlenül szétszóródnak a párás bozótban a part mentén. Feltűnik még olykor egy-egy játékába mélyedt gyermek, de a strandok néptelenek és az üzletek egyre korábban zárnak.

A korlátozott lehetőségek okán úgy döntöttünk, csillapítjuk éhségünket, mint olysokszor. A Mc Donalds iráni változatába betérve hús-hússal menüt kaptunk, ugyanis a saláta tiltva vagyon. Viszont étkezés közben meghallgathattuk az utolsó napi imát említésreméltó hangerővel, és követhettük Khomeinit a tévéken keresztül is. Az alkalmazottak a jól bevált baseball sapi helyett persze hedzsabban mérték burgert, de ez ne tévesszen meg senkit: Happy Meal itt is van, és a WC legalább itt elfogadható.

Végezetül egy cukrászdába siettünk, és a sok mézes-sáfrányos aranyszínű süteményből újítottunk két nagy dobozzal. A legtöbb a mi hőn szeretett képviselőfánkunk volt és annak kistestvérei midnenféle habos krémmel és kakaós beütéssel. Jó lesz majd éccakára... reszkess Update!
--------------------------------------------------------------------------------------------------

Búcsúzom a villanegyedtől, ahol egeres pizsamámban is oly nyugodtan sétálgathattam, akárcsak Agárdon. A 80-as évek nyugodt milliőjéből most ismét a teheráni forgatagba sietünk, illetve csak lassan, kényelmesen utazunk sok-sok megállással és kebabozással.

Itt tényleg más a Hold, mint Európában: a sarlója csaknem vízszintes és a tiszta égbolton fénye élesebbnek tűnik. Sokáig figyeltem, ahogy sarlója a magas hegyeken táncol.


Nincsenek megjegyzések: